A tűz égésének egy összetett folyamata van, ami több lépcsőből épül fel. Ez a száradási fázissal kezdődik.

100°C hőmérséklet mellett a fa leadja a benne lévő vízmennyiséget- ez a súly 15-20%-a levegőn szárított fa esetében.

160°C felett megy végbe a tényleges termikus bomlás. 250°C-tól történik a hő leadása, tehát további külső energiaellátás nélkül. Ez a gáztalanító fázis szénmonoxidból, hidrogénből és organikus vegyületből álló gázkeverékkel el tud érni egy kézi rakodású kandallóban 1200°C-ot. Itt szabadul fel a tüzelőanyagban található energia 70%-a.

Fennmaradó maradó tömeg 10-15%-az energiagazdag faszén. A kiégési fázisban 600-800°C-on szabadul fel a szén a szénatomok égése következtében a felületén megmaradó 30% energia. Végül már csak a hamu marad 0,5-1%-a az eredeti tömegnek.

Tüzelőanyag – levegő – arány

Az égéshez oxigén szükséges. Ez égési levegőt fog eredményezni. Mivel a gyakorlatban ideális tüzelőanyag és oxigén keverék nem keletkezik, ezért a kandallót egy légtöbblettel – tehát elméletileg több oxigén szükséges – kell ellátni.

Emellett egyrészt gondoskodni kell arról, hogy a kandallóban minden „tüzelőanyag-részecske” egy „levegőrészecskével” találkozzon, amely segítségével el tud égni, és így nincs kárba veszett, nem elégett energia Másrészt azonban nem szabad túl sok többlet levegőt a tűztérbe engedni, mert különben a tűztérhőmérséklet csökken. A szobai levegőtől függő szerkezeteknél ezenfelül a fölöslegesen sok meleg levegő a felállítóhelységből a kéményen keresztül leadódik.

A mindig optimális levegőtömeg függ a kandallótól, típustól és a tüzelőanyag mennyiségétől és a pillanatnyi égésfázistól. A kémény huzata (szállító nyomásnak is nevezik) járulékosan befolyásolja a bevitt légmennyiséget.

A helyes elegyítés és az ahhoz szükséges időtartam a tűztérben
Minél tovább vannak egymás mellett az „éghető gáz részecskék” és a „levegőrészecskék” a tűztérben magas hőmérsékleten, annál nagyobb a valószínűsége, hogy összetalálkoznak és elégnek. A magas égési levegő turbulenciája beáramlik a tűztérbe és lehetővé teszi a jobb elegyedést az éghető gázzal, ami ismét növeli a valószínűségét, hogy mindkét részecske találkozik.

Az „éghető gáz részecskék” és a „levegőrészecskék” tartózkodási ideje a gyakorlatban egy nagyobb tűztéren keresztül érhető el, hogy jól átkeverődjön egy célzott szekunder légbefúváson keresztül. A lángterelők a tűztér végében meghosszabbítják egyrészt az időtartamot és járulékosan javítják az átkeverődést.

Az optimális égéshez a következő tényezőkre figyeljen:
o   magas égéshőmérséklet
o   az égési levegő és az éghető gáz helyes elegyedése
o   hosszú időtartam a tűztérben
o   az odavezetett égési levegő pontos beállítása

2011-03-18 -